 |
| Ágyon alvásról leszoktatni a kutyát nem könnyű feladat Ágyon alvásról leszoktatni kutyánkat határozottság és következetesség kérdése. A legjobb recept erre, hogyha soha fel sem engeded, mert akkor leszoktatni sem kell. Kölyök korban pedig olyan édes, amikor apró lábaival ugrabugrál az ágyon, vagy mikor a két ágy között hátravágja magát és úgy alszik, hogy négy lába az ég felé.... Aranyos-aranyos, és ha akkor még veled is alszik nagy gondot nem okoz, mert nem remeg bele az ágy, ha megmozdul, felkel, arrább megy. Nem érzed meg, ha rádtapos helyezkedés közben, vagy éjjel kettőkor jön rá a mosakodás, netán egy jó kis vakaródzás.... Ám ez később nem így lesz. Ahogy múlik az idő - őkelme úgy nő, és vele együtt az önbizalma is. Minél jobban egy szinten van veled, annál jobban fog fejébe szállni a dicsőség, és mind nehezebb lesz parancsolni neki. Jó, persze nem uralkodni kell fölötte, de az sem megoldás, hogy körülötte forogjon minden, ti pedig másod, harmadrangú személyiségek legyetek. Úgyhogy első perctől kezdve nevezzetek ki neki egy helyet, ami csak az övé. Jó dolgokkal kell odaszoktatni, mint mondjuk a gazdi pólója, egy-egy jutalomfalat, egy jó kis rágóka, amit nem lehet pillanat alatt kivégezni - kiválóak erre a bőrből készült csontok. Időnként betenni oda, bezárni - és akkor kiengedni, amikor nyugodt. Meg kell tanulni szőrös szívűnek lenni. Ha tudjuk, hogy nincs semmi gond, evett, ivott, elvégezte a dolgát, egészséges - akkor nincs nyávogásra kiengedés, mert ha igen - akkor a kezébe adtuk a szabadulás receptjét, és persze ezzel egyidőben az ágyon alvásét. Néhány nap alatt dűlőre lehet jutni, és megérti mit akarunk tőle - itt is a lényeg a következetesség. Ha netán le kell szoktatnunk őkelmét, mert eddig engedékenyek voltunk, s most jöttünk rá, hogy ez olyan problémákat szül, amit már nem tudunk áthidalni, akkor első lépés az, hogy nappal sem engedjük fel őkelmét. Esetleg alternatív megoldásként - ha magunkat érezzük elég határozottnak, erős egyéniségnek - próbálkozhatunk azzal, hogyha engedjük feljöhet, de amint azt mondjuk hogy lemész - akkor lemegy. Következetesen. De jobb, ha egyáltalán nem engedünk. Innentől feldereng benne, hogy nagy eséllyel az alvás sem az ágyon lesz. Ha nincs fix helye lent, akkor próbálkozni fog térfoglalással éjszaka - ez egy külön harcos időszak. Jobb kiküszöbölni, és stabil helyet kijelölni neki, ami csak az övé. Lekeríthetünk pár négyzetmétert. Nem kell sok, mert nem bulizásra használja majd, hanem alvásra. Be kell rakni kényelmes fekvőhelyet, tehetünk be valami használati tárgyat, hogy érezze az illatunkat, nincs kitaszítva. És már napközben szoktassuk a dologhoz, időnként berakva, megsimogatva, egy-egy jutalomfalattal. Úgy, mint fentebb írtam. Ne engedjünk a könyörgésnek, mikor tudjuk hogy nincs semmi baj, dícsérjük ha ügyesen bent marad, és csak akkor engedjük ki, amikor nyugodt. Ha így foglalkozunk vele, néhány nap alatt megtanulja, hogy hol a helye - és attól még nem kitaszított. |
Megjegyzések
Megjegyzés küldése
Ha kérdésed van - írjál!