Ha fél a kutyád a nagy kutyáktól

 

Ha fél a kutyád a nagy kutyáktól  az természetes dolog

Ha belegondolsz, te sem lennél valami boldog, és bátor, ha az utcán bóklászva hirtelen egy másfélszer akkora, kigyúrt, nem bizalomgerjesztő fazonnal találkoznál - aki ráadásul furcsán néz rád, s közben éreznéd, hogy párodnak, anyádnak, gyermekednek sem tetszik a dolog, feszültté váltak.

Mi lenne az első reakciód?

Nyilván kihúznád magad, s próbálnál a lehető leg magabiztosabbnak látszani. 

Na, hát egy kutya ilyet nem tud tenni, ezért ahhoz a cselhez folyamodik, hogy megfeszül, támadásra készen elkezdi a hangját hallatni - hisz ösztönösen úgy éli meg: legjobb védekezés a támadás. 

A legtöbbet azonban te tehetsz a kutyád félelme ellen.

Vedd át a felkavezér szerepet, ugyanis nagy eséllyel ezen a téren gond van.

Nem érzi magát biztonságban a kutyád, márpedig egy falkatag a falkavezér mellett lényegében mindig biztonságban van.

Nem neki kell megoldani a problémákat, ő maximum a falkavezér segítségére lehet, ha épp szükség van rá. 

Elég amúgy már az is egy félelmetes találkozáshoz, hogy pillanatnyilat labilis állapotban vagy - a kutyád ezt megérzi. Tudja, hogy nem vagy a helyzet magaslatán - ezért beveti magát.

Elég egy elkalandozás, a mindennapi gondok kötnek le, nem azzal foglalkozol, hogy mi történik körülöttetek, hanem saját magad nyűgeivel. 

Így aztán a kutyus - vagy azért, mert  igazándiból nálatok ő a falkavezér, aki felelősséggel tartozik mindenki jólétéért, vagy azért, mert pillanatnyilat nem tudod lelkiállapotod miatt ellátni falkavezéri feladataidat amint meglát egy nagy kutyát, vagy ilyen-olyan színű, számára félelmetes ebet - akkor átmegy félelembe - ami kifele ilyenkor inkább agresszív viselkedésnek látszik. 

Persze előfordul az is, hogy minden rendben lenne, de bizonyos méretek, bizonyos színek, vagy fajták nem jönnek be kutyádnak, és már előre retteg. Mármint, ha meglátja. Általában ilyenkor te is, hisz tudod, hogy mi fog következni. 

Na, ekkor jön egy nagy sóhaj, megfogod a pórázát a kutyusnak, akinek pont most kezd földbe gyökerezni a lába, körbeforgatod a pórázzal saját maga körül - ezzel egy kicsit kizökkented félelméből, aztán ha pont szembejönnek valahol nagykutyáék, akkor átmentek az út túloldalára, vagy ha nem megy, akkor kimentek az útpadka mellé, esetleg sarkon fordultok - de mindent nyugodtan, nem kapkodva, és a világ legtermészetesebb módján viselkedve, hogy ne érezze rajtad - izgatott vagy. Egy falkavezér sosem fél, ő a bátor, ő intéz mindent. Ha számára biztonságos helyre értetek, akkor ültesd le, állj meg mellette, vagy előtte és hagyd, hogy figyelje a másik kutyát. 

Ha netán még innen is ugatni óhajt, akkor pedig kicsit emeld meg a pórázt, hogy a nyakörv közvetlenül a feje alá kerüljön, ez picit kellemetlen - figyelni fog rád. És ilyenkor mondhatsz egy határozott NEM-et. Amúgy ne tarts neki litániát arról, hogy fölösleges félnie, mert nem lehet semmi gond, mert egyrészt nem érti, másrészt a sok magyarázkodásból azt szűri majd le, hogy baj van.

Szóval minél kevesebb beszéd, annál határozottabb cselekvés.

Ha ezen a kalandon túl vagytok, akkor nem az a megoldás, hogy innentől megpróbálsz olyan időszakban sétáltatni járni, amikor senkivel nem találkoztok, hanem mentek szépen ugyanakkor, s ha ismétlődik a dolog, akkor te is mindent ismételsz. Minél többet történik meg valami, annál természetesebbé válik. 

Embereknél is úgy lehet kigyógyulni egy fóbiából, hogy szembesülnek vele.

Kutyáknál is ez a helyzet. Teljes gyógyulás sosem lesz nagy eséllyel, nem fog a háromszor akkora kutya nyakába ugrani, ha alapvetően addig félt, de megtanítható  arra, hogy tudja - melletted biztonságban van. És ez a lényeg. 

Fotó: Pixabay