Szeparációs szorongás - mit tegyél, ha egyedül kell hagyni a kutyát?

 

A szeparációs szorongás oka sosem a jelenben, hanem a múltban keresendő. (is)

Mit tegyél, ha szeparációs szorongással küzdő kutyádat otthon, egyedül kell hagynod?

Őszintén megvallva - a legjobb az lenne, ha el sem jutnál erre a szintre. Nem oda, hogy egyedül kell hagynod, hanem hogy szeparációs szorongással küzdjön a kutyus. Meg Te is, hisz ez a gazdának sem kellemes.

Nos, persze eleinte jópofának tűnik, és akár szabályos kitüntetésnek vesszük, ha állandóan a nyomunkban van, figyel minket, két lépést nem tudunk tenni úgy, hogy ne kövessen. 

Ez persze természetes, hisz szeret, tudja hogy te is szereted, és tőled kap mindent, ami jó - ezért bármikor elvárható, hogy ismét leesik valami kellemes. 

Eddig rendben is volna a dolog, ellenben ha ez a viselkedés azzal párosul, hogyha ki akarod tenni a lábad otthonról, akkor már szabályos letargiába csusszan, és látszik a pofiján a gondolat - "Na, jól nézek ki, már megint elmegy, összedől a világ megint..."

Ha ezt látod, akkor biztos lehetsz benne, hogy kutyád ezzel a bizonyos szorongással küzd. Ami odáig fokozódhat, hogy éjjel nem mer aludni, sokszor felébred, egy idő után már konkrétan tovább sem alszik, mert akkor is kitaszítottnak érzi magát a falkából, hogyha a gazdija szunyál. Ilyenkor annyira riadt, hogy akár el is bújhat, szinte nem lát félelmében. Ő - a képzelt falkavezér nem tudja ellátni feladatát, pedig az ő dolga figyelni rád, vigyázni rád. 

Azt mondod, tényleg ez a dolga? - Hát nem.

Pont fordítva. 

A te dolgod, hogy megszabd, mi történik, neked kell megvédeni magad, neked kell megmondani mi hogy lesz, merre mentek akár sétálni, mikor kap enni, ki jöhet be a lakásba, mikor lehet ugatni, és mikor kell csendben lenni, sőt még azt is, hogy mikor van kedved játszani.

Mutasd meg, hogy te vagy a vezér. 

Ehhez persze ismerni kell kutyáékat, és nem emberi társaságban gondolkodni.

Az embernél a család - normál esetben - egyenrangú felekből áll, akik kölcsönösen tiszteletben tartják egymást, és a javakból egyformán részesülnek. Ugyanakkor - kicsit változó szinten - de mindenkinek van beleszólása mindenbe, legalábbis olyan szinten, hogy konszenzusra juthassanak.

Egy kutya családban, kutya falkában nincs megtárgyalása a problémáknak, nincs megbeszélése a történéseknek, é főleg beleegyezést nem kér a falkavezér.

Ki is náluk a falkavezér?

Nyilván a legerősebb, a legtalpraesettebb, a legokosabb, a leg-leg-leg. Az alfa, aki kivívta magának ezt a rangot.

A legtöbb kutya viszont nem alfának született.

Most gondold el hogy pánikolna egy olyan ember, aki amúgy nagyon tehetséges a saját szakmájában, de nem vezéregyéniség, hanem csapatmunkás, s hirtelen beleültetnék egy vezérigazgatói székbe.

Szerinted meg tudná oldani a feladatát? Ugye hogy nem?

Akkor egy kis kutyustól - vagy termetre nagytól - miért várnád el, hogy vezéregyéniség legyen, hogy oda menjen lakáson belül ahová akar, hogy mindent akkor csináljon amikor akar, akkor egyen, mindenből részesüljön - még a neki ártalmasokból is - mert hogy szeretné, próbáljon megvédeni, a házat, lakást, vagy akár háztömböt sajátjának tekintené.... Ezt nem szabad, mert nem tud a hatalommal mit kezdeni, és félni fog a feladat súlyától. 

Érzi, hogy nem megy, nem tud megfelelni, ugyanakkor attól is fél, hogyha távol kerülsz, még kevésbé lát rád, fogalma sincs mi történik.

Ezért aztán a legjobb módszer, hogy kutyád biztonságban érezze magát, és nyugodtan legyen az, hogy megmagyarázod neki - ő falkatag, a falkavezér, aki mindent megold, és eloszt, beoszt, és juttat az meg te vagy. Punktum. 

No persze, ezt nem szavakkal, hanem tettekkel fogod elérni.

Nem kell félni, hogy rosszul esik neki, büntetésnek fogja fel a változásokat.

Először nyilván kikerekedik a szeme, hogy mi történt, de meg fogsz lepődni milyen hamar rendezi sorait, és egy-két napon belül egy kicserélt kutyus lesz a házban, aki sokkal-sokkal boldogabb, mint falkavezér korában - mivel nincs olyan teher a vállán, aminek megoldására alkalmatlan. 

Innentől kezdve  jelölj ki számára területet, ahol tartózkodhat, ahol nyugodtan közlekedhet, játszhat, stb. 

Jelöld ki azokat a helyeket, ahová neki tilos bemenni - de következetesen tartsd is be a  szabályt.

Játszani akkor fogtok, amikor te mondod ki, és nem az ő unszolására.

Aludni akkor fogtok, amikor te mondod ki, és nincs első nyöszörgésre ugrálás.

Enni akkor fog, amikor te adsz neki, és megengeded, hogy hozzányúljon az ételhez.

Nem állhat ott étkezésed közben kuncsorogni, és ha adsz is kóstolót belőle az rajtad múlik, hogy igen, avagy sem. 

Ha elmész otthonról, akkor nincs búcsúzkodás - a vezérigazgató sem jelenti be a gyári munkásnak, hogy épp hová  távozik, és nem is ölelgeti meg búcsúként. Egyszerűen kimegy a gyárkapun, és kész.

Ha hazaérsz, akkor sem ő az első akinek köszönsz. Ha belépsz az ajtón, mindig a bent lévő családtagokat üdvözlöd. Ha ez megvan, akkor elintézed a megszokott menetet - kezet mosol, kipakolsz, átöltözöl, vagy leveszed a kabátod, cipőt, s ha már nyugiban vagy, akkor jöhet az üdvözlés. Addigra ő is lenyugszik, és nem lesz ugrálás.

Mert hogy egy falkavezérre sem ugrál a tag. 

Ha pedig sétálni mentek, akkor nincs ugra-bugra az örömtől, hogy a nyakára teszed a nyakörvet. Ha igen, akkor addig nincs indulás. Lenyugszik szépen, felrakod, kimentek az ajtón. 

No persze nem mindegy milyen sorrendben.

Elől a falkavezér, mögötte a falkatag. És ez minden ajtónál így van - visszaérkezéskor is. 

Nem fog megsértődni ne félj, ezzel azt érzékelteted, hogy ura vagy a helyzetnek - őt véded, ha te előrementél, akkor biztonságban van. 

Ugyanez a helyzet a sétánál is, nem elől megy 10 méterrel, és nem is mögötted lemaradva ugyanannyival, meg össze-vissza bóklászva, hanem figyelve rád, és melletted lépkedve. Persze engedheted szimatolni, hisz az az élete, de ha azt mondod hogy elé, már megyünk, akkor nem illik kifeszíteni, és csak azért is....

Egyszóval innentől légy mindenben következetes.

Jutalmad egy boldog, nyugodt kutya lesz, akit ha szükség lesz rá bármikor egyedül hagyhatsz, mert tudni fogja hogy biztonságban van. 

Fotó: Pixabay